Mert ez a fontos. Előtted egy hely, hol senki nem keresne, ahol senki nem jár, mögötte egy város, ami nem alszik legfeljebb bóbiskol néha. A város éje, benne jó arcokkal, -néhányuknak talán egy söre is van, ami Rád vár,-, felfedezésre váró helyekkel, és szembizsergető, formás, kacér -vagy éppen királynői módon megközelíthetetlen- lányokkal. Az éj, amiben mosolyok, nevetések, és őrült történetek várnak rád. Bent a nyüzsgésben, vagy kint egy elhagyatott helyen, a lényeg ugyanaz: Érezd
Hogy ezen mennyit ültem. A fényfestés módja ismert, fogsz egy lámpát, hosszú záridőre állítod a gépet, és rohansz írni. Esetemben valamiért elromlott a távkioldón a Bulb-ra használt kapcsoló, tehát egy szigszalaggal (vajon jól írom?) rögzítettem az exponálógombot, majd kiírtam párszor a falra a feliratot. Mást nem is lehetett volna, adta magát. Mivel a hosszú záridő miatt a város, meg egyáltalán minden egy kicsit világos lett, készítettem még néhány képet különböző záridőkkel.
Itthon jöttem rá, hogy az állvány közben elmozdult (és itt kristályosodott ki, hogy venni fogok egy másikat). Bepozícionáltam a képeket egymás fölött, majd nekiálltam, hogy kiválogassam mindenhonnan azt, ami nekem tetszik. Nem csináltam HDR-t, egyszerűen maszkkal dolgoztam. Ami persze nem volt olyan egyszerű... (lásd oldalt, hat réteg, kijelölt, festett, és mosott maszkok) Az első változat kicsit sötét lett, úgyhogy világosítottam ott, ahol kellett. Szerencsém volt, a lenti fények miatta fény-árnyék irányok olyan összevissza voltak, hogy nem is kellett több káoszt csempésznem a képbe.. Egyébként a kép sajátossága, hogy szinte csak fekete háttéren adja ki magát..
(2012)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése