Szomjas Szellem a Föld alatt
Oké, poén. Na ez vagyok én. Kontrasztlényként sokkal nehezebb exponálni, hát csoda, hogy rám fér egy túlvilági energiaital?
Tech: Egy sajátos beállítást teszteltem a Cannon-on. ISO 6400-on hasonló a zaja, mint egy filmnek, így feltekertem, majd egy monokróm módban feltoltam a kontrasztot, és szóltam, hogy leginkább a zöld színre lesz szíves figyelni, ha lehet (erre voltak a legérzékenyebbek a régi filmek) Csináltam egy képet 20-as záridővel, 20-as rekesszel, majd időzítő be, vaku fel, és 1/50 zár, 7.1 rekesz, és berohantam a gép elé. Pár beállás (sajna se gitár, se más nem volt nálam, hogy valami történjék is a képen), aztán csináltam egy "üres" képet vakuval is. A két üres képet egymásra tettem, maszkoltam, állítottam míg olyan nem lett, mint akartam, aztán odaraktam magamat is. Kis változtatás a keverési módon, és a fedésen, és máris: Tirárárá!!
-------------------------------------------------------
A hely, ahol jó dolgok történnek
-------------------------------------------------------
A hely, ahol jó dolgok történnek
A bulizó Prodigy, vagy a megkötözött lányok ugyan nem láthatóak, de a falak hűen őrzik az orgiák, és a tomboló bulik minden emlékét..
Tech: Vakupersprektíva ISO 6400-on, zöldre érzékeny, monokróm beállítással, élesen és kontrasztosan, állványon. A kész panorámát aztán átengedtem egy Explosure plug-in-en hogy egy régi film hatását emuláljam. Az így kapott réteget az eredeti elé raktam, összemostam, ahol kellett kimaszkoltam csiszolgattam. A 13.000 pixel széles kép persze nem blogbarát, így szépen kimostuk, hogy összemenjen 1100ra...
--------------------------------------------------------------------
Out of Dark
Akár börtön is lehetne, valaki személyes fogvatartó helye. Talán épp a miénk. A fejünk felett a lyuk elég fényt ad, hogy ne legyen teljesen sötét, hogy legyen valami, ami ugyan messze nem elég, de legalább félhetünk, mi lesz, ha már ez se jut. Nap mint nap kucorgunk a szemétben, keresve a fényfoltot, ami a rohadt hideget egy kis időre langyosra melegíti. A lyuk elég magasan van, hogy ugrásból ne érjük el, és elég alacsonyan, hogy azért valahogy megoldható legyen a kijutás. Nap mint nap álmodunk a fentről, a melegről, bújunk a gondolatba, és már megint nem csináltunk semmit. A falak, a szemét, az oszlopok a homály a sarokban.. gyűlöljük, de ezt legalább ismerjük. Talán holnap... amikor sokadjára vesszük tudomásul: Azért nincs fent rács, mert az mi magunk vagyunk...
(Nézhettem volna a fogvatartó szemszögéből is a történetet -aki épp úgy fogoly, mint aki lent van- de most nem volt hozzá kedvem)
Tech: Igazából sötét, fekete-fehér HDR-nek indult, de a zaj itt nem lett jóbarátom. Manuálisan kerestem ki a tónusokat, világosítottam a sötétet, sötétítettem a világost, nyomtam át egy plug in-en, aminek csak a színét használtam fel (layer: color), majd sötétítettem a színréteget is, és máris hurrá. Igazából gyakorlatnak szántam
-----------------------------------------------------------------
Fény, Árnyék, Víz, Beton.
Mert a dinamika jó dolog. A szabadság és a falak, a természet és tégla-beton odú, a Nap fénye és a ház árnyéka. Kint is, bent is, és bármelyiket választhatom. Nem ideális állapot?
Tech: HDR, Naplemente, unalomig ismert. Így talán egy kicsit mégis más. Persze ez sem ment egykönnyen, a beállítás, ami kiadta a színeket, erős fénykontúrt adott a két függőleges oszlopnak. Talán nem is néztek ki rosszul, de én nem akartam, hogy bármi elvonja a figyelmet a nap fényeiről. Ez bal oszlopnál nehezebb volt, mint gondoltam, a képet egy új layerre másoltam ki, kimaszkoltam belőle az oszlopot, aztán a fényfoltokat Spot Healing Brush-al (content aware módban) tüntettem el, sok kicsi lépésben . Az oszlop maradt az eredeti rétegen. A jobboldali oszlopnál kicsit egyszerűbb volt a dolog, ott is kimaszkoltam az oszlopot, majd Burn tool-al elkezdtem sötétíteni a csúcsfényeket. A végén még az egész kapott egy kis S alakú gradiációs görbét, és készen is lettem
