Jogos, a négyes metró fotózása olyan, mint a...khm.. székelés. Először is, nem valami izgalmas, másrészről pedig nem érdemes kihagyni. Ja, utána mégis csak jó érzés.
Egyébként itt jön a képbe a jó és rossz fotós közti különbség. A jó fotós kidobja azokat a képeket is, amiken sokat dolgozott, ha nincs művészi mondanivalójuk. A rossz fotós belemagyaráz valamit. Ezer szerencse, hogy nem vagyok, csak amatőr fotós. Tehát álljon a metró túrám első adagja.
Colors movin' down
Tech info: Talán a legalapvetőbb kép, amit az adott témában el lehet készíteni. Hozzávalók: Állvány, hosszabb záridő, és türelem ,hogy nyomogasd a gombot. Az eredeti kép elég élettelen lett, Camera Raw-al (a képeket JPG-ban fotóztam) kiegyenesítettem a lencse torzításait, kontraszt, fényerő (még inkább Alien Skin Explosure plugin), ezekkel több verzió, amiket egymásra raktam és maszkoltam. Ennyi. Talán még annyit, hogy a korlátot szándékosan hagytam a képben, segít megtartani az arányt.
Chrome, Glass, and People
A kép nekem kettősséget mutat: egyrészt az előtérben lévő acél-üveg hiperrealista hatást kelt, hátrébb az emberek - különösen a két, relatítve tisztán látható alak a bal felső sarok közelében- pedig régies hatást kelt. Rohanó világ, álló lelkek.
Tech info: Nyilván: Állvány. (ISO 100, f10, 1,6 sec záridő). Később játszani kezdtem az exploure pluginnel, (bár ezeket nyilván el lehet érni alap PS-el variálva is, de így gyorsabb). Két bneállítást kevertem ki, egyiken jól mutat a mozgólépcső, a másikon jobbra fent a terep. A megoldás a szokásos, két réteg és rétegmaszk. Újabban egyébként nem precízen csinálom a maszkolást, hanem, ahol lehet, egérrel(!!!), nagyzolva. Jobb a hatás, belekerül a képbe egy kis "zsír"
tech info: Az alap szokásos. Állvány, Camera Raw, szintek, görbék, maszkok, Explosure. Két beállítás, majd maszk... és dobom a kukába az egészet, nem tetszik. Másik megközelítés, úgyis rég használtam: HDR toning. Naná, hogy itt sem volt elég az egy beállítás, három különbözőt kevertem ki. egyet fent az oszlopokra, (ezt utólag nézve lehetett volna valódi HDR-el is), egyet a lenti részre, egy harmadikat meg, ahova épp jólesett.
Under Level
In the Darkened Metro
Az Antivilág vonata nem vár, kérjük igyekezzenek a beszállással.
Tech info: A kép egy véletlen szülte sablon. Kontrasztokat próbálgattam több layer-en. Plug in-ok, Explosure, stb. A Nic Software Color Effects-ét próbálgattam, majd találtam egy beállítást (bleech bypass), aminek néhány részlete tetszett, gondoltam, megnézem, mit lehet vele kezdeni. Mikor a layerstílusokat variálgattam, véletlenül a difference-re nyomtam. Mivel a Nic kissé elkente a vonalakat, a két réteg sok helyen különbözött, így nem lett rossz a kép. Illetve csak a szerelvény része tetszett, úgyhogy három korrekciós réteget hoztam létre más-más maszkolással. Így azért már valamennyire nézhető, nem?
Stalkers on Metro (2033... hihi)
Legalábbis a környezet mindenképp a két , címben említett világot idézi. Az idő vasfoga kellemes balkáni-posztapokaliptikus módra támad. A helyszín alkalmas kisebb csatákra, SMG-s tűzharcokra, esetleg néhány formás, de riadt szemű leány rituális kivégzésére.
tech info: Mint eddig. Raw, kivágás, kontrasztok, színek, hatások. Kissé vaddisznó módin bántam az dolgokkal, nem is tett rosszat a képnek. Egy PS festő még simán rávarázsolhatna harcosokat, golyónyomokat, vért és hullákat ilyeneket. Mondjuk a vérnyom nem hülyeség, sőt a két keresztgerenda kifejezetten szeretne valami feliratot..
WideSide in Tunnel
Kicsit olyan, mintha leskelődnél. Talán egy kissé zavarodott elméjű fiatal fiú éli az életét a fal innenső oldalán. Évek óta nem járt kint, egyetlen kapcsolatát a külvilággal a kis kukucskalyuk jelenti, látja az embereket, akik nem láthatják őt, gondolatban követi sokukat. Látja , ismeri a lányt, aki minden reggel háromnegyed nyolckor megy dolgozni, és fél ötkor megy haza. Látta egyedül, mással, majd újra egyedül, néha kissé kisírt szemmel. Gondolatban megvigasztalja, odalép mellé, átkarolja, mond neki néhány biztató szót. Látja az öregembert, a mindig ferdére fonott hajú kislányt, nagy iskolatáskával a vállán, szeme vidám, előtte az élet, látja a.... de ez már egy novella tudná elmesélni
tech info: panorámakép mozgó emberekkel a metróban. A PS egész jól megbirkózott a feladattal, miszerint keverj össze egy csomó olyan képet, amiket miden ember csíknak látszik és máshol van. A kép lejtését szándékosan hagytam meg, nem profi kép, nem is akartam, hogy annak látszódjék. A színhatásoknál valamelyik régi polaroid fajta jellegzetességeit vettem alapul, kapott egy kis vignettát (ez a kép széleinek elsötétülése)itt-ott belenyúltam, végül toltam a kontraszton egy keveset.
Concrete Spider in Somewhere
Berácsozott végtelen,
Hol a lent, hol a fent
Oly parányi emberek
Mutatják a méretet
Tört a tér, tán hajlik is
Ideje, hogy elveszítsd.
tech info: Miután egy Szeku-Ricsi szabadkozva közölte, hogy az állvány használata még a sarokban is tilos, mert zavarná azt az utasforgalmat, ami akkor lenne, ha lenne ott utasforgalom (ez az érvelés, amire Douglas Adams azt mondta, még neki is kicsit túl metafizikai), kénytelen voltam magam állvánnyá válni, -bár féltem, hogy a most a Canon-t kérik meg, ne használjon engem- . Az eredmény sajátos lett, itt-ott tévedett a PS, törések, fura vonalak. Az egész egyébként akkor nézett ki a legjobban, mikor a gép még dolgozott rajta, és az egész olyan szilánkosan vágott volt, hogy az már gyönyörű. Sajnos nem tudtam ugyanolyanra megcsinálni szabad kézzel. A többi adott volt, kontrasztok, sötétítés, grunge hatású ecsetek a kép szélein. Egy újonc szemlélő még azt sem tudja rögtön mit néz, csak miután észrevette az alakokat jobbra lent, lesz némi viszonyítási alapja. na jó, az alakokat talán jobban is ki lehetett volna emelni..
