Zoomlight and Way

 A karácsonyi szeretet túlcsordulása ősrobbanáshoz vezethet? Csak nem... Vagy a millió hangulatos fény egyszerre menekül megunván a giccset? Talán.. de  erőt meríthetnének az alatta elhaladó gyerekek őszinte öröméből -akiket a napjaiba tíz éve belesavanyodott anyuka terel annak a reményében, hogy összefuthat Icukával, és elmondhatja neki, hogy a Gabi.... (durr, fejlövés)- , de ugyanúgy  figyelhetnék a szerelmespárokat, akik összebújva andalognak (milyen giccses szó) el a fények alatt. Esetleg Luke Skywalker kapcsol hiperűrsebességre, mielőtt a parlamenthez érve elkapja a düh, és végleg átáll az Erő sötét oldalára, kiirtva az egyetlen fajt, ami a neimodi kereskedőknél is pénzéhesebb, ocsmányabb, és gyűlölnivalóbb: a magyar (pláne a Magyar) politikusokat?  Lehet. de legyünk pozitívak (hukk, egészségedre). 

   Pusztán a karácsonyi színek világra kiterjedő hálójának egy gócpontját láthatjuk, amint -érezve, mekkora szükség van rá- csúcsra jut, örömében millió és millió apró fényivarsejtet lövellve a borús emberek közé. A kicsiny fotonok aztán szerteszállnak, pattognak, fákat kerülgetnek, cikáznak ide-oda, míg nem találják meg a helyüket. Egy szomorú kisgyerek szemébe vidámság költözik, "leszarom azt a hülye telefont, anyu, anyu, ugye megyünk a karácsonyi villamosra, meg hógolyózni a Margit-szigetre", egy sétáló kamaszfiú keze tétován kinyúl és megfogja a mellette baktató lány kezét,  egy reményvesztett ember hirtelen megáll, körbenéz, szemében felcsillan a város összes színes fénye. Apu ledobja az újságot a nagyszobában, leül a géphez Zsombor mellé, hátha most együtt végre sikerül átvinni azt a fene 9-es pályát, Józsi bácsi pedig kikapcsolja a híradót, nézi egy darabig az ablakon túli várost, aztán felemeli a kagylót  és -tíz éve először- tárcsázni kezdi a nővére számát. "Vidd csak el" mondja a virágárus a kezében rózsát tartó, zsebében kétségbeesetten kotorászó srécnak, pár perccel később pedig az ellenőr engedi a tovább ugyanígy a Lányhoz igyekvő fiút. 

A lakótelepen lassan mindenki elpihen. Egy pici, alig észrevehető fényvillanás, majd  a lépcsőház egyik, viseletes ajtaján   három bizonytalan koppanás hallatszik át, hogy szerteűzze a mögötte rejtőző lakásból a sötétséget, és a magányt... 

  tech: Kellékek, egy fényképezőkép (esetünkben egy FZ-30), egy állvány, és egy felkarácsonyozott fasor. Beállítunk egy szép, hosszú záridőt, lenyomjuk a gombot, majd mikor úgy érezzük, tekerünk egyet a zoomgyűrűn, ráközelítve a tökmindegymire, mert a lényeg úgyis az lesz, hogy a fények ilyen szép, explodáló hatást keltsenek. Mert azt hisszük, ennyi, mi? Hát nem. Kezdjünk el szépen kísérletezni, kontraszt, fények, gradiációs görbék, ál-HDR photoshopban... hamarosan lesz vagy hét rétegünk . Aztán kezdjük el variálni a rétegek keverésmódjait, és máris előáll az oly jól ismert helyzet: Hát így a színek jók, itt az út csillanása király (na jó, azt nem én vettem észre), ennek a kontrasztjai hihetetlenek., ennek meg.. a fenébe is! Szóval elő a jó öreg maszkolási technikát, és szépen dolgozzunk össze minden, nekünk tetsző részt. Lehetőleg úgy, hogy ne látszódjon, hogy tíz óra masszív utómunka van a képben. Látod? Ilyen egyszerű...

Feel The Night

 Mert ez a fontos. Előtted egy hely, hol senki  nem keresne,  ahol senki nem jár, mögötte egy város, ami nem alszik legfeljebb bóbiskol néha. A város éje, benne jó arcokkal, -néhányuknak talán egy söre is van, ami Rád vár,-, felfedezésre váró helyekkel, és szembizsergető, formás, kacér -vagy éppen királynői módon megközelíthetetlen- lányokkal. Az éj, amiben mosolyok, nevetések, és őrült történetek várnak rád. Bent a nyüzsgésben, vagy kint egy elhagyatott helyen, a lényeg ugyanaz: Érezd

  Hogy ezen mennyit ültem. A fényfestés módja ismert, fogsz egy lámpát, hosszú záridőre állítod a gépet, és rohansz írni. Esetemben valamiért elromlott a távkioldón a Bulb-ra használt kapcsoló, tehát egy szigszalaggal (vajon jól írom?) rögzítettem az exponálógombot, majd kiírtam párszor a falra a feliratot. Mást nem is lehetett volna, adta magát. Mivel a hosszú záridő miatt a város, meg egyáltalán minden egy kicsit világos lett, készítettem még néhány képet különböző záridőkkel. 

  Itthon jöttem rá, hogy az állvány közben elmozdult (és itt kristályosodott ki, hogy venni fogok egy másikat). Bepozícionáltam a képeket egymás fölött, majd nekiálltam, hogy kiválogassam mindenhonnan azt, ami nekem tetszik.   Nem csináltam HDR-t, egyszerűen maszkkal dolgoztam. Ami persze nem volt olyan egyszerű... (lásd oldalt, hat réteg, kijelölt, festett, és mosott maszkok) Az első  változat kicsit sötét lett, úgyhogy világosítottam ott, ahol kellett. Szerencsém volt, a lenti fények miatta fény-árnyék irányok olyan összevissza voltak, hogy nem is kellett több káoszt csempésznem a képbe.. Egyébként a kép sajátossága, hogy szinte csak fekete háttéren adja ki magát.. 

(2012)

Villa-Most

Csillamos  

Mert mindenkinek le kell egyszer kapni a csillogó kettest...

Tech: Szóval van ez a villamos, az a karácsonyi fajta. Menni vele pár kört, élvezni a gyerekzsivajt, a mozgó karácsonyi hangulatot (és szájbaverni gondolatban az anyukát,aki ilyenkor is terrorizálja a gyerekét), maradandó élmény. 

  Két kört mentünk vele. Próbáltuk állvánnyal lekapni az ablakon túl az autók üvegében, a kirakatokban tükröződő fényünket, de sajna a dolog többszörösen meghaladta a felszerelés (és talán a fotós? ) képességeit. A villanybá' ráz, mint a parasztszekér, vagy stabilizált, lengéscsillapítós állvány, vagy valami testre csatolható giroszkópos csoda kellene, hogy ne mozduljon be. Nyilván segített volna egy nagy fényerejű, fix gyújtótávos objektív,  egy magas ISO-n is jól dolgozó fényképezőgép, akárcsak egy polárszűrő, hogy csak az csillanjon be, amit én szeretnék, de egy mezei állvány, a szeretett kölcsön FZ-30as állt csak a rendelkezésemre.  Azért a top 3-at kirakom ide oldalra.. 

  Aztán leszálltunk a csattogó, sokkerekű karácsonyfáról, és lőttem gyorsan egy hosszúzáridőt a távozó csillanásról. Meg előtte egy állót, amit egy  halvány rétegen az eredeti kép fölé raktam, csak, hogy a képet ne lehessen összekeverni egy tron-versennyel, vagy valami új F1 főcímmel.. kissé túl hosszúra sikeredett a záridő.. a kép alsó sarkát még kicsit besötétítettem, és adtam egy kontrasztot a fénycsíkokon inneni világnak (maszk, curves-réteg), és úgy döntöttem, egy évvel a kép elkészülte után  BEFEJEZTEM
(2011)

Out Go My Way  

    És megtörtént! Az öreg favázas dörmögő  a szépiaszín múlt keretét széttörve visszatért.  

"El az utamból, kis pöcsök" kiáltotta, és nekiindult, hogy megmutassa, milyen egy IGAZI BANZÁJ.  Aki pedig nem takarodott elég gyorsan félre, azon már csupán a karosszérialakatos segíthetett.

     Tech: Valami barom vasárnap reggel fél tízre tette a villamosünnepet. Gondolom, nehogy valaki véletlen még megnézze. Mire kiértem félkómásan, a villamosok nagy része , sőt (szip, szip, szörcs) a szervíz- és a hótoló kocsik is már mind elmentek. Az fények nagyon pocsékok voltak, szürkére festettek szinte mindent. A záridő 200-300 közt mozgott, az állvány meg teljesen felesleges volt, ugyanis hiába betonoznám le akár a fénygépet, ha a téma -működő közlekedési eszköz lévén- mozog. 

     Sokáig  szenvedtem a képpel, nem akart mesélni, a keretből kitörő téma adta magát *, bár alig volt olyan hely, ahova értelmesen be lehetett helyezni, de itt megállt a tudomány. Végül játszani kezdtem, hagytam beégni a fényeket (vesszenek a szabályok), és láss csodát (és szikrákat a fáradt szemeddel) a kép megelevenedett. Vili bár - elnézést: Sir William- annyira kitört, hogy az I am back, Bitches felirat mellé még azon is tűnődtem, hogy a Hűvösvölgy helyére kiírom, hogy TAKARODJ. (végül nem adta magát na  nem volt kedvem legyártani a betűtípust, de még lehet, hogy megcsinálom). Csak a gyakorlás kedvéért Vanishing Point-al megkerestem a kép helyes síkjait, és erre vetítettem fel a feliratot. A rétegre Color Overlay effektet raktam, aminek a színét a villamosról vettem (így később még tudtam volna  módosítani). Keretet kért a kép, végül sok próba után beugrott ez az egyszerű, tépett megoldás. A fekete-fehér színeivel annyira Low-budget, hogy már tetszik.. 

   Mikor a szignómat raktam fel, véletlenül mellényúltam, és a réteg kapott egy Gradient-et (átmenet,jelen esetben színtelen-fekete). NA ez még kellett a képnek. Csak sok volt. Végül két rétegen alkalmaztam, és majdhogynem az egészet kimaszkoltam,csak a szélein hagytam meg valamennyit, meg itt-ott, ahol nem takarta el a témát.

   * A képes rész nem volt egyszerű, bár alap photoshop gyarkorlatnak számítana.  Beillesztettem a keretet, kimaszkoltam a villamost, és a keret elé raktam. Csak épp a nem tetszett. Kellettek volna az Explosure-plug in sajátos , vizes keretei, de az sajna nem tud térben dolgozni. Kivágtam tehát,a nekem kellő részt, új lapra raktam, majd a ferde oldalakat kihúztam, hogy a kép téglalap alakú legyen. Erre már rá tudtam számolni a keretet. Ezt az egészet visszaraktam az eredeti képre, ahol a téglalapot visszatorzítottam olyan formába, ahogy volt. Na jó, majdnem. De szerencsére nem látszik. Azután már csak a fene áramszedők maszkolása volt hátra, és clone ecsettel el kellett tüntetnem a régies képrétegből egy odapofátlankodott modern kocsit. Ha nem volt világos, bocs

Önarc- és egyébkép

Na jó, és tessék. Talán a most hallgatott Stone Sour számban lehet valami, vagy a Hold lépett bele a Vénusz- és néhány vérfarkas lelkivilágába, megteszem. Amit alapból szeretnék elvárni másoktól, miszerint minden jól sikerül képet hadd mutogathassak, bármennyire is kényelmetlen, most magammal szemben is kötelezőnek ismerem el. (hozzátenném persze, hogy soha olyan képet nem tettem közzé, amihez a modell nem adta hozzájárulását, alapvető fotóetikett). Egyébként tényleg kényelmetlennek érzem, ugyanis nem igazán tetszem magamnak. Hasas, táskaszemű, puffadt arcú alak vagyok, kissé eleresztett izmokkal. De mindig remélem, hogy tévedek, és csak a tükör ver át... na de azt honnan fogom megtudni? Eh, mindegy.

Vérszem (2012)

Valahol a reggel ébredés és a között a fázis között, mikor az a fürdőben fekve ébredek, és csodálkozom ez a széttépett, véres, menyasszonyi ruha mit keres nyakam körül? Felkelek, megmosakszom, azzal a  kényelmetlen érzéssel, hogy nem kellene elolvasnom a reggeli lapokat. 

Tech: Szóval ott kezdtük,hogy bevérzett a szemem. Kontaktlencsénél előfordul. (látszik is a képen a lencse). Tudni akartam, változik-e, úgyhogy nap mint nap lefotóztam. Az egyik napi képet megfogtam, Exposure-ben leképeztem valami elfogadható fekete-fehér fénykép mintájára. Kicsit még korrigáltam rajta (Curves, stb), aztán körbemaszkoltam a szemem fehérjét a vérereknél az EREDETI rétegen, aztán keresni kezdtem olyan összhatásmódot, ahol valami nekem tetsző látvány alakul ki.  Az egyik tetszett, de csak majdnem volt jó. Csináltam még egy görbe-réteget, és hozzárendeltem az eredeti képhez, és kissé meghúztam egy kontrasztosabb íves vonalat. Ennyi, kész lett






Canon meet me (2012)

 .. Hm, na ez a kép a zavarom tárgya. Azzal együtt, hogy -mivel behúzom a hasam, és a hajam szinte teljesen eltakar- vagy tízszer emberibbnek nézek ki, mint amilyen vagyok.  A kép viszont állítólag jó, sőt, ahh meg ilyenek (ki nem szeret ilyeneket hallani? ). Hogy érdemes publikálásra. És mivel másoktól elvárom... sőt,ha jobban megnézem a verseimmel, dalaimmal, képeimmel egyebekkel mást sem csinálok, mint közszemlére teszem a lelkem meztelen részeit, voltaképpen miért ne lehetne? Oké, tehát, ilyen vagyok, ha nagyon, nagyon szerencsésen kap el a kamera. Köröttem kábelek, gépek, hangszerek a sötétben, húrok és szilícium: a Műhely. Ami nélkül nem lennék, aki vagyok.  Hangfalak a kép pereme fölött (becsszóra), minden fölött, értelmet adva az egésznek. És persze mindez össze-vissza, alkotó káoszban. Mint rendesen, én látszom, Ők árnyékban bújnak, szinte láthatatlanul. Viszont én látszom: Enyém a feladat, - a megtiszteltetés-, hogy elmeséljem és megmutassam.







  Tech: Ismerkedés a Canon-nal. Próbaképek a szobában ISO6400-on egy saját beállítással, állványról, hosszú záridővel. Gép marad fent, én meg a fürdés utáni száradáskor folytatom a kísérletet, majd egyszer csak -nem tudom, miért- berohanok a gép elé. Talán csak mert senki lány nem volt a közelben, akit beküldhettem volna. Szóval megvan a kép. Oldalt egy cetlit leretusáltam, ami a szekrényen volt, a háttéren kicsit sötétítettem (korrekciós réteg, görbék, maszk), pár fényes részt még tompítottam, (új réteg, ecset 10%), és voliá!