Merry God of Sun celebration

Rendben, tudom. Annyira félkész, amennyire lehet. Kimentem, kipróbáltam, megcsináltam, megfagytam, a többit majd később. Idő híján semmi utómunka -még egy kicseszett crop sem-,  de a szándék a győzelem, nem a fontos, ahogy a nagy tudású NET mesélte (a háló a modern kor Pista Bácsija, mindenről van egy sztorija). Szóval félkészen, de mégis: Boldog Napisten Ünnepét Mindenkinek, 

Black, Red, White and Guitar

    És a gitárból kiszökött kis csoport szín utat talált a lány bőrére. Gomolyogtak egy darabig, majd lassan formákat öltöt a massza. Verdesni kezdett szárnyaival, minden csapással egyre nagyobbá válva. Átölelte a lányt és elindul az oldala felé. Még maga sem tudta mit akar. Talán csak megkerülni, begyűjteni bőréről az érintések, forró éjszakák emlékét, és visszatérni a gitárba, hogy még több szenvedéllyel szólhasson, vagy még nagyobbra nőni, míg át nem tudja teljesen ölelni a vékony testet, hogy soha többet ne legyen egyedül, körbe-körbe keringeni rajta, érintve, cirógatva minden érzékeny pontját, egymás után, szinte a végtelenségig,  vagy csak addig, míg a lány saját verejtékében fürödve, kimerülten, de beteljesedett mosollyal az arcán elnyúlik a padlón? Maga sem tudta. Az ösztönei hajtották. 











tech: Már a fotó sem sikerült éppen rosszul. - az alapötlet egyébként a modell ötlete volt, a függöny, a beállítás, és a csökkentett erejű beépített vaku az enyém-.  Leültünk a gép elé, megmutatni, nagyjából mire is számítson, ha lesz időm kidolgozni a képet. Camera Raw, lencsekorrekció, és csak a feketét a fehéret és persze a vöröset hagytam meg (milyen szerencse, hogy ilyen színekre festettem a gitárom). Aztán meghúztam pár csúszkát, és elámultunk. A függöny ugyan nagyon sötét volt, de amit a képen láttunk, az félelmetesen jó volt. Valamit nagyon eltalált a véletlen. Később csináltam egy világosabb réteget, és ahova kellett, odamaszkoltam. Rákerült egy korrekciós görbe (Görbék/Curves), hogy kiemeljem a kontrasztokat. Valami zsír még hiányzott. Elkezdtem játszogatni, és a PS beépített effektjei közül megtaláltam néhányat. Hatalmasat dobott a képen. Illetve a függönyön, de mire valók a rétegmaszkok?  Még egy Curves réteg került rá, hogy a függöny is be legyen kontrasztozva. Az eredeti tervem szerint csak a  függönyréteghez csatoltam volna hozzá, de olyan szépen kiemelte a lány árnyékát, hogy vétek lett volna kihagyni. Még kis bánatom volt, hogy néhány olyan helyen is vörös volt kép, ahol nem szerettem volna. (gitár árnyéka, ilyesmi). simán fogtam egy B&W korrekciós réteget, megfordítottam a maszkot (mindent takarjon), majd ahol nem tetszett, ecsettel korrigáltam. (Nem ez a leghatékonyabb megoldás, de volt időm :D: D). Néhány helyen még kellett javítani (mindig kell), oda egy felső régen simán odafestettem, majd jöhetett rá a logóm (lassan újat kéne csinálni, ezen még 2012 van , folyton le kell szedni :D :D )

In Red

Torony legtetején, kelmékkel díszített szobában ül a királylány. Szinte csak sejtelem. A tökéletes test felett tétova kézmozdulat, az arcot szinte csak sejteni lehet. Lány-e vagy káprázat, vagy... csupán  vetített kép? Talán a gyertya előtt egy ijedt -nem kevéssé szép- kislány ül, kezeivel formázva az árnyékokat. Nagy szemeivel makacsul bámulja a képet, mit egykoron saját védelmére ötlött ki. csak nézi, nézi, és nagyon reméli, eljön az idő, mikor már a lelke legmélyén is azt fogja hinni, hogy igaz






Tech: Meglepő talán, de alig van utómunka a képen. Kissé megerősítettem a fényt néhány helyen, -például a comboknál-  ott be is szemcsésedett, zöld lett, így kis korrigálásra volt szükség.  A képet egyébként csupán próbából lőttem el, de később a valódi fényképezésre már nem volt lehetőség..



 

The Stave

Egy írásjel. Bonyolult, de van benne valami fura rendszer. Mit jelenthet?
Szenvedélyt, mi mást? A combhajlatig felcsúszott szoknya, mintha egy szerető keze nyomát viselné,  a középső jel maga mögé emelt keze, a lehunyt szeme visszafogott vágyat, várakozást sugall. A lábak betöltik a képet, érintést kérnek. A jel két oldalán a lábak  derékszögei egy keret darabjai, kiemelve a melleket és a csípőt, ellentétes helyzetük ugyanúgy utalhat kettősségre, mit tárt karokra/lábakra. A bal oldali jel a sötétebb harisnya-érzéssel egy felnőtt, tüzes, kihívó nőt mutatnak, míg jobb oldalon inkább a fiatal lány színei köszönnek vissza a lelki gyerekkoré. Szóval, kedves 4. évezredben élő társaim, fontos jelet találtunk a XXI. századi ember megértéséhez. 








Tech : Az egész voltaképp egy próbakép. Kölcsönkérve egy próbatermet, csináltunk néhány beállítást, csak úgy a -mi lenne, ha - fílinggel. Sajna tervezett képeket elkészíteni nem volt már ídőnk, mert a próbaterem tulajdonosai valamiért épp akkor akartak MINDEnKÉPP visszajönni... gondolom semmi köze nem volt a dologhoz, hogy egy szép lányt fotóztam épp. Szóval mentünk.
A kép nem volt rossz, de semmi extra. A lila textil néhány helyen félrecsúszott, nem takart le mindent, de ez elég könnyen korrigálható volt PS-el. És itt egy kicsit elakadtam. Szép lány, szexi beállás, de mihez kezdjünk ezzel az egésszel?  Forgatva, tükrözve, mást mutat, egyik beállításban a lába mutat jól másikon látszik, hogy a vékony derék ellenére khm.. nagyon is előnyös mellkasi adottságok (D kosár, azt hiszem) . A kontrasztok, fényerők játéka persze megint megmutatta, mennyiféleképpen nézhet ki JÓL egy kép. (görbék, maszkok, fényerő, és Explosure plugin). Az ötlet adta magát, rakjunk mindent egy képre. A középső részt szinte angyali glowing-ba burkoltam, a bal oldali sötét a jobb oldali pedig nagyon kontrasztos lett. Itt ért a legkomolyabb gond, a lány balra néző karján a felső árnyék olyan erős volt, mintha véletlenül odafestettem volna  durván egy ronda PS-ecsettel. Mivel az egész csak játéknak indult az eredeti PS fájl meg sem volt, szóval kénytelen voltam a kész képre újra ráilleszteni az eredeti képet, és csak azt az egy rész kimaszkolni.. de végre KÉSZ LETT :D 
 

Víz van Babám!

Árvíz! Ilyenkor kapkodni kötelező!
  Na jó, nem. Vagy mégis? Miközben folyamatos hülyegálya megy  "because beefsteak" (megélhetés miatt, -félelem bére-), közben egy tekerős kétkerékkel járom a várost, nyakamban a fénygéppel, hátamon az állvánnyal, és száz- sőt, ezerszámra lövöm a képeket, és egy ígért könyvrecenzióra csak akkor jut időm, mikor a Photoshop épp renderel valami egetpüffölő nagy panorámát. Aludni? áá, azt nem kell!
   Közben azért erre-arra (f)osztogatok elérhetőségmemót, na de akik idelátogatnak, joggal kérdezhetik, hol vannak az árvizeletek?  

Vannak, kérem. Javarészt még gépen. Egynéhány kutyafuttában fél- izé... feldogozásra került, de tényleg csak első lendületből. Megelőzve az "azértcsakmutimeg" kéréseket, ömlesztve felpakolom őket (jó, bevallom, dicsekedni is akarok). A szokott szövegeket, technikai információt, egyebeket ezúttal mellőzöm. lesznek.. majd.  Egyébként a blökirohantát bizonyítja, hogy néhány képen rajta lesz ennek a blognak a címe. egész egyszerűen ez az egy verzió van meg belőle.. :). 

Új vendégeknek infó: A lap alján alig láthatóan ott van egy "régebbi bejegyzések", ott tudtok lapozni. Páran nem találták elsőre. Igazából én sem :D :D 

És még valami. Nekem fontos. Ma este, járván a várost, hihetetlen élményekben volt részem. Néhány ember, teljesen random idegenek, odajöttek, csináltunk velük pár képet, javarészt lámpával  rajzolgatva. Hölgy az anyukájával, ifjú pár, teljes család apa-anya-három gyerek, biciklis ifjak, fényképészsrác egy lánnyal karöltve. Eszméletlen jófej, nyílt emberek. Nekem segítettek, néha én csináltam pár képet Róluk, volt aki pénzt akart adni amiért megcsináltam egy-egy képet (természetesen nem fogadtam el. Üzleti vénám nulla, egyébként is, örömből csináltam), voltak akikkel hatalmasat dumáltunk pár centire az áradó Dunától, satöbbi satöbbi. A helyzet és a képek összehozták az embereket. Nagyon élveztem. Részemről: Köszönöm! 

Most még csak el sem rendezem... Addig is a FényErő Legyen Veletek!

Budapest by Night

  Egy időpontváltozott bulival kezdődött az egész. Mivel a lendület már bennem volt, nyakamba kaptam a gépet, hátamra a statívot, fülembe egy Icon for Hire albumot, és nekiestem pesti éjszakának. Az eredmények: Tessék. Nem adok mindegyiknek külön bejegyzést, mert a háromnegyede voltaképpen csak gyakorlás

Doppler sound

Tech: Ha éjjel és város, akkor nyilván hosszú záridő és mozgó autó valahol bent lesz a képek között. Pláne ha még a villamos is elhúz valahova mellettünk, akkor aztán végképp kattintani kell. Kis kísérletezés a záridővel és blendével persze mindig kell, na de nem így kell tanulni? Egyébként ISO 100 6 mp és 4.5 ös rekesz

Knifed Light. 
Pont az éjjel ne lenne kontrasztos? Mennyire más történik a lámpafényben, és más a sötétben? Talán éppen ettől gyönyörű





Tech: Tulajdonképpen több képről van szó, ráadásul mindegyiket mássá alakítottam görbékkel, plug-inekekkel. A trükk az volt, hogy mindegyikből azt a részt válasszam ki, ami nekem tetszik, és maszkokkal, összhatásmódokkal úgy tudjam összekeverni, hogy olyasmi jöjjön ki, amit látni szeretnék

HátHA JÓ lesz a kép
És ennyi. Mit mondjak? Arra jár, Élet van benne, jók a színek, szeressük.

Tech: Nagyon magas ISO. szerencsére a Canon 1100D ISOszemcsézettsége kicsit hasonlít egy fényképére, nem annyira zavaró. Így le tudtam vinni a  záridőt. A szépsége a dolognak, hogy a Margit-szigetről fotóztam, illetve bementem egy hordókon kikötőre, pilonra, tudnám, mi a neve.. persze Duna hátán himbálózó alap nem tett jót sok fényképnek. Nyilván jó lett volna egy nagy fényerejű lencse, vagy egy lebetonozott pilon. Volna. :P

RNR sziluett..
Igen, én vagyok Éjjel Császára. Ott járok, ahol Ti nem, látlak benneteket, de ti nem láthattok engem. Ki tudja, talán magam vagyok a sötétség, osonok háztól házig, követlek hazáig, csak mert úgy tartja kedvem. Hallom ahogy a titkaid suttogod, tolvajként viszem magammal őket. De nekem is kell egy pihenőhely. Valahol, a hol nem kell rejtőznöm, kitárhatom a karom, és azt  üvölthetem: Rock'n Roll!





















Persze néha azért rám zuhan a magány. A Város oly fényes, és én csak messziről láthatom a fényt. Soha nem fürödhetek egy lámpa sugaraiban, nem táncolhatok Veled azok alatt a fényes foltok alatt. Segítek Neked, súgok, te mosolyogsz, továbbmész, én pedig nevető arcod emlékével  is maradok, aki voltam: Árnyék a víz felett..

Shadow On The Water














MirrorNight

Hisz minden világ mellett ott van az antitézisem választóvonalukon át-átfolyva beszínezik/színtelenítik a másik oldalt. 




Tech: Oké, jobban is kidolgozhattam volna. Ha teljesen elfedem a választóvonalat vagy csak végigmegyek rajta kis  ecsettel, más lenne a hatás. Így kicsit olyan könyvszerű. Egyébként nyilván kis utómunkák (nálam Alien Skin: Explosure) után tükrözés.  A képek ennél szélesebbek (és magasabbak ) voltak, de vágtam annyit belőle,hogy jól jöjjön ki. az egyik házat akartam középre. Ez, azt hiszem, sikerült is. Mivel már untam a sima képeket, játszogatni kezdtem -rengeteg jó ötlet jön felszabadultan- és így értünk el ide. Ja, igen, néhány storke-ecsettel megkínáltam a széleit









Urban Words

Soha nem alszik igazán. Ez nem a csendes, falusi vidék. A fényárban még az üres utcákon is hömpölyög az Élet. A Város lényege, vérkeringésének alapvető hozzávalói. Valaki épp hallgatja egy   másként elérhetetlen zenekar lemezét, tanul olyan dolgokat, melyek nincsenek iskolában, mások órányi szerelmet, szenvedélyt lopnak egy szobában a hatodik emeleten, míg a szülők távol vannak, valaki épp töpreng míg nem egy olyan ötlet fogalmazódik meg benne, mely holnapra megváltoztatja az életét. Mozgásban lévő közösség saját szabályokkal, szavakkal, saját törvényekkel. Mint egy élő organizmus. Szögletes betűkkel..




tech: Na ez volt a kép, amivel tényleg sokat dolgoztam.  Panorámának indult, de sokáig nem is akartam megcsinálni. Még egy panoráma, jellemző -bár gyönyörű- éjszakai fényekkel, bár erről a helyről talán még nem csinálta meg senki, mégis: minek? Aztán mégis
És lassan kialakult. mivel  a panoráma sarkai erősen le voltak vágva, muszáj volt keretet adnom neki, ami eltakarja a hiányt a PS javító ecsete nem segített, nem tetszett az eredmény.  A keretek után kicsit összekentem a képet is -végül ezt lehalványítottam annyira, hogy alig látszik már- majd ötletek között kutatva találtam pár textográfiát.  Összeírtam a szavakat, ami nekem a Városról eszembe jutott, majd elkezdtem a melót. Sajna sok betűtípusok nem volt, -persze letölthettem volna, de lusta voltam- így három-négy type-al vittem géig az egészet. Először az út szélére , függőlegesen akartam rakni text-et, de mivel a panoráma begörbítette a vonalakat, nem lett igazán jó. Ráadásul ott volt középen az a nagy tér. Igazából előbb is észrevehettem volna, szinte kicsapta a szemem. Rávetítettem tehát az útra a betűket. Layer Style-al adtam nekik egy kis glow-ot, és máris megvolt a hatás. Valammi még nem stimmelt, nem olyan volt, mint amit szerettem volna, így vágóréteget csináltam, és mindenféle Grunge ecsettel össze-vissza kentem.  Mivel a felső sor a perspektíva miatt piszokul nem volt olvasható, az égre is feltettem ugyanezt a képet, csak fejjel felém. A két szélére még két fekete csíkot húztam, rárejtettem a szignómat, és máris éjjel négy óra volt.. :D 

Sun Goes Down

  I'm spending my time

  Watching the Sun goes down

 Feelin' so small 

 I stare at the wall

 Hoping that you

Are missing me too 

(kissé megkavarva, de:

 Roxette- Spending my Time)

Tech: Sima kis séta , fényképezővel és géppel, közben egy -oly sokszor elkoptatott- naplementés expozíciósorozat. Persze itthon egyből HDR-t csináltam belőle, de valahogy nem tetszett. Végül csak a víz, és az aranyhíd tükröződését tartottam meg belőle.  Szórakoztam egy sort, míg az eget hozzásötétítettem (egyszerű Curves réteg, maszkolva), a HDR és az eredeti rétegeket meg maszkoltam, összhatásmódokat állítgattam, igazából félig a szerencsére hagyatkozva. aztán nekiálltam ecsettel összezajolni. Külön rétegre a fekete és a fehér színeket, ezeket később össze-vissza állítgattam, maszkoltam. Később találtam a neten egy meglehetősen király grunge hátteret,rozsdával, motívumokkal. Kissé összekavartam, -nehogy már az eredetit használjam- majd ráraktam., maszk, összhatásmód, ilyesmi.

      

Egy gurnge border ecsettel felvittem a széleket is. Újabb Curves réteggel kissé vignettásra alakítottam a képet (a kép közepe világosabb , a széle felé sötétedik), majd a borders ecsettel meghúztam az átlós vonalakat fehérrel. Adtam nekik egy rétegstílust, egyszerű drop shadow, a színt  hozzá a naplementéből szedtem el, és átállítottam az árnyék összhatásmódját, majd magának a rétegnek az összhatását kezdtem el babrálni. kerestem egy olyan hatást, ahol maga a rajzolt csík már nem is látszik, csak a sötétbarna árnyék. Ezzel is megvolnánk. 

A kép már alakult, de valahogy még mindig hiányzott róla valami. Egyfolytában a Roxette szám járt a fejemben, (a világ egyik legjobb dalszövege a magányról), úgyhogy meg is született az elhatározás: leírom tustollal bescannelem, és rápakolom. ez úgy-ahogy sikerült is, bár egy sort elrontottam, azt újra kellett írni. Itt jött a trükk, az írásból rétegmaszkot csináltam, (simán selection menü- color range), a maszkot pedig egy gradiációs görbére raktam rá. Utána ennek változtattam meg az összhatásmódját. Már alakult, csupán a sötét részeken tűnt el a felirat. megdupláztam a réteget, másik összhatásra állítottam, majd ahol túl világos lett a szöveg (jellemzően az égi részeken) , egyszerűen ráfestettem a maszkra. Szignó rá, és kész is vagyok:D

2013. Február 17.