Urbanista, posztapokaliptikus naplemente. A kosz gyönyörűsége.
Tech: Voltaképp egy elcseszett HDR volt a kiindulóalap. Egy szeméttelepi naplementét fotóztam, de ahelyett, hogy expozíciós sorozatra állítottam volna a gépet, manuálisan tekergettem a gombokat. Persze ennek is meg lehet az előnye, de nem akkor, mikor az égen Daemon Hill-t játszanak a felhők. Így sajna a négy képen remekül látszik a felhők balról jobbra történő vonulása. HDR kilőve. Tehát fogtam az egyik képet, ahol a legszebb az ég, majd egy másikat, ahol meg látszik, mi van a kép alsó részén. Maszkolás, gradiációs görbék, majd úgy gondoltam, mostanság kissé sok letisztult képet csináltam, szóval nekiálltam annak, amit úgy imádok: Zajolni. Ahogy egy régi zenész mondta: Most jön hozzá egy kis zsír.
Valamivel később Khiwi rávilágított mi sötét, mi világos, és egyáltalán, hol nem látszik, mi a fene is van a képernyőn. Így világosodtak ki az alsó részek, és halványodtak el rajta a rozsdás rétegek. Már csak a szignó kellett rá, és készen is volt. Amúgy üdv a blogomon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése