A karácsonyi szeretet túlcsordulása ősrobbanáshoz vezethet? Csak nem... Vagy a millió hangulatos fény egyszerre menekül megunván a giccset? Talán.. de erőt meríthetnének az alatta elhaladó gyerekek őszinte öröméből -akiket a napjaiba tíz éve belesavanyodott anyuka terel annak a reményében, hogy összefuthat Icukával, és elmondhatja neki, hogy a Gabi.... (durr, fejlövés)- , de ugyanúgy figyelhetnék a szerelmespárokat, akik összebújva andalognak (milyen giccses szó) el a fények alatt. Esetleg Luke Skywalker kapcsol hiperűrsebességre, mielőtt a parlamenthez érve elkapja a düh, és végleg átáll az Erő sötét oldalára, kiirtva az egyetlen fajt, ami a neimodi kereskedőknél is pénzéhesebb, ocsmányabb, és gyűlölnivalóbb: a magyar (pláne a Magyar) politikusokat? Lehet. de legyünk pozitívak (hukk, egészségedre).
Pusztán a karácsonyi színek világra kiterjedő hálójának egy gócpontját láthatjuk, amint -érezve, mekkora szükség van rá- csúcsra jut, örömében millió és millió apró fényivarsejtet lövellve a borús emberek közé. A kicsiny fotonok aztán szerteszállnak, pattognak, fákat kerülgetnek, cikáznak ide-oda, míg nem találják meg a helyüket. Egy szomorú kisgyerek szemébe vidámság költözik, "leszarom azt a hülye telefont, anyu, anyu, ugye megyünk a karácsonyi villamosra, meg hógolyózni a Margit-szigetre", egy sétáló kamaszfiú keze tétován kinyúl és megfogja a mellette baktató lány kezét, egy reményvesztett ember hirtelen megáll, körbenéz, szemében felcsillan a város összes színes fénye. Apu ledobja az újságot a nagyszobában, leül a géphez Zsombor mellé, hátha most együtt végre sikerül átvinni azt a fene 9-es pályát, Józsi bácsi pedig kikapcsolja a híradót, nézi egy darabig az ablakon túli várost, aztán felemeli a kagylót és -tíz éve először- tárcsázni kezdi a nővére számát. "Vidd csak el" mondja a virágárus a kezében rózsát tartó, zsebében kétségbeesetten kotorászó srécnak, pár perccel később pedig az ellenőr engedi a tovább ugyanígy a Lányhoz igyekvő fiút.
A lakótelepen lassan mindenki elpihen. Egy pici, alig észrevehető fényvillanás, majd a lépcsőház egyik, viseletes ajtaján három bizonytalan koppanás hallatszik át, hogy szerteűzze a mögötte rejtőző lakásból a sötétséget, és a magányt...
tech: Kellékek, egy fényképezőkép (esetünkben egy FZ-30), egy állvány, és egy felkarácsonyozott fasor. Beállítunk egy szép, hosszú záridőt, lenyomjuk a gombot, majd mikor úgy érezzük, tekerünk egyet a zoomgyűrűn, ráközelítve a tökmindegymire, mert a lényeg úgyis az lesz, hogy a fények ilyen szép, explodáló hatást keltsenek. Mert azt hisszük, ennyi, mi? Hát nem. Kezdjünk el szépen kísérletezni, kontraszt, fények, gradiációs görbék, ál-HDR photoshopban... hamarosan lesz vagy hét rétegünk . Aztán kezdjük el variálni a rétegek keverésmódjait, és máris előáll az oly jól ismert helyzet: Hát így a színek jók, itt az út csillanása király (na jó, azt nem én vettem észre), ennek a kontrasztjai hihetetlenek., ennek meg.. a fenébe is! Szóval elő a jó öreg maszkolási technikát, és szépen dolgozzunk össze minden, nekünk tetsző részt. Lehetőleg úgy, hogy ne látszódjon, hogy tíz óra masszív utómunka van a képben. Látod? Ilyen egyszerű...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése