2014. szeptember 7., vasárnap

Bevezetem magam a lomográfiába

A pixelek punkzenéje
lomográfia 1


Néhány napja, teljesen véletlen került a látóterembe a szó: lomográfia. Kutatni kezdtem az interneten, és egy Best of videót látva éreztem, ez szerelem lesz. Természetesen, mint annyi mást, ezt is magamra kellett formálnom, ugyanis az eredeti lomográfia analóg anyagra épül, és ezt aligha engedhetem meg magamnak per moment. Viszont a stílus spontaneitása, bátorsága, és az, hogy magasról leszarja a kínosan feszengő perfekcionizmust, nagyon bejött.  Felszabadító érzés volt bátran effektezni, torzítani, nem félve a  filterhuszár elnevezéstől. *

Néhány napig tanultam, képeket nézegettem, szívtam magamba a fílinget, közben sorra születtek a képek. Megkímélek mindenkit attól, hogy mind a harmincat egyszerre kelljen megnézni, ezért csak kisebb adagokba szórom a net világába a "szemetemet"
*Egyébként nem kevés meló van egy ilyen képben, átlag fél-egy óra, és vagy tíz-tizenöt réteg, míg nem látok valamit, amire azt mondom: jó!




Silhouettes





Csábító lányok naplementében.  A két különböző alak két teljesen eltérő stílus, fíling, Ahogy a könyvekben olvassuk: minden igényt kielégítő választék.. 






Csápos-csábos szörnyeteg





A rendkívül erotikus kép (fogalmam sincs mitől, de az) oly csodás párhuzamba áll a szín- és zajvilág által megjelenített 70-es évekbeli vállalati nyaralás érzésével (nem éltem még, de ilyesmi lehetett), hogy valóságos időparadoxont okoz.  Pajzán szocreálos helyzetképek keringenek a fejemben...



Buborék-pár




Szimpla élethelyzet, amit naponta látunk.. viszont mihelyt elveszik a fókusz a lényegtelen részekről, más megvilágításba kerül minden... 






Eyes on Sound






Lány, hangfalak, fények. A tekintet élő, a lábak szépek, az ordibátorok meg , teszem azt, Skid Row-t szórnak felénk





Bilincsre várva





Az elhagyatott romok között egy készséges "áldozat", várva arra, amit nem mer kérni. Tessék fantáziálni!

(és mielőtt hírbe hoznák akár a modellt, akár engem, nem, csak a kép szól erről.) 





Síva keresi sörét





Allah kezei hosszúak, de azzal még nem sokra menne, ráadásul Rejtő óta tudjuk, ez születési hiba. Mennyivel jobb, ha egyből megtriplázzuk felső végtagjainkat. Hangtechnikusként komoly előnyt jelentene (az összes keverési feladat minimum polipot igényel), a szebbik nemmel való intimitásban pedig gyakorlatilag végtelen számú lehetőségek tárházába jutnék.
(Igaz is talán még a bankba sem kellene kezes)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése